A BOROK VILÁGÁRÓL

A Bortermelés története Spanyolországban

A régészeti és történelmi kutatások bizonyítják, hogy az ibériai bor eredete több mint háromezer éves múltra tekint vissza. A szõlõkultúra megteremtésében a föníciai kereskedõknek a legnagyobb az érdeme, akik a félsziget dél-nyugati partjainál a környezõ hegyek lejtõin meghonosították a szõlõtermelést. A kereszténység terjedésével az egyház egyre nagyobb szerepet kapott a termelési ág fejlesztésében. Ebben az idõben a spanyol borok a legkeresettebb árucikkek közé tartoztak az egész mediterrán vidéken. A mór megszállás ideje alatt a szõlõtermesztés fejlõdése lelassult, de nem szûnt meg. A katolikus királyság visszaállítása után a szõlõ- és bortermelés új lendületérõl adtak hírt a krónikák. A múlt század közepén a szõlõskerteket megtizedelõ filoxérajárvány majd az 1936-os polgárháború következtében a bortermelés hanyatlásnak indult. A II. világháború után az egész kontinensen stagnált a bortermelés és kereskedelem. Az 1950-es években a növekvõ minõség és mennyiség mellett az export piacok is újraéledtek. A helyi borvédõ egyesületek hivatalos elismerést nyertek és elindult az ágazat szabályozása. Jelenleg folyamatos fejlõdés jellemzi a szõlõ és bortermelést, mely kiválóan szervezett, jól mûködõ származás- és eredetvédelmi rendszerben folyik.

A spanyol borászat

Spanyolország Európa legnagyobb szõlõskertje. 1,2 millió hektárnyi területet borítanak szõlõtõkék. Országszerte közel 630.000 szõlõtermesztõ gazdaság mûködik, ahol minden évben 30 millió hektoliter bor készül. A szõlõtermesztés feltételei az eltérõ adottságok miatt rendkívül változatosak, mások az ültetvények és a termesztési eljárások. A jól gondozott szõlõültetvények 600-700 méterrel a tengerszint fölött, magas hegyektõl védett lankákon, fennsíkokon helyezkednek el. Nagyon sok helyi fajta mellett számos, közismert világfajtát is termesztenek. A spanyolok technikailag jól felszerelt borászatot folytatnak. A hírnevüket megalapozó hagyománytisztelet ápolása mellett a legkorszerûbb igényeket is kielégítõ fejlesztéseket hajtják végre. A borkészítés alapja a jól beérett etrmés, amit a kíméletes feldolgozás, a magas színvonalú borkezelés és ellenõrzött érlelés követ.

A Spanyol bortermõ területek

Alella, Alicante, Almansa, Ampurdán, Bierzo, Binissalem, Calatayud, Campo De Borja, Carinena, Chacoli de, Guetaria, Chacoli de Nuelva, Costers del Segre, El Nierro, Jerez-Xeres-Sherry, Jumilla, La Mancha, Lanzarote, Málaga, Medina del Campo, Méntrida, Monterrei, Montilla-Moriles, Navarra, Penedés, Priorato, Rias Baixas, Ribeira Sacra, Ribeiro, Ribera del Duero, Ribera del Guadiana, Rioja, Rueda, Somontano, Tacoronte-Acentejo, Tarragona, Terra Alta, Toro, Utiel-Requena, Valdeorras, Valdepenas, Vinos de Madrid, Yecla

Az eredetmegjelölés szabályozása

1938-ból származik az elsõ spanyol bortörvény, mely magába foglalta az eredetmegjelölés fogalmát. Az erdetmegjelölési rendelet alapvetõ normatívákat tartalmaz egy-egy területre vonatkozóan. Tartalmazza a terület lehatárolását, a termeszthetõ fajtákat s szõlõtermesztés fenológiai fázisok szerinti szabályozását, a maximális megengedett hozamot, a minimális természetes alkohol tartalmat, a feldolgozási elõírásokat. Az erdetmegjelölés legnagyobb egysége a borvidék, melybõl Spanyolországban 46 található. Intézményrendszerében a legnagyobb szervezet az INDO (Országos Eredetvédelmi Intézet), mely kezdetben autonóm szervezet, majd 1985-tõl a Mezõgazdasági, Halászati és Élelmezésügyi Minisztérium fõosztálya. Tartományi szinten az Eredetmegjelölést Szabályozó Tanácsok feladata a termelés és a minõség szabályainak kialakítása, az ellenõrzés, a minõsítés és a termelõk nyilvántartása.

Borminõségi kategóriák:

Vino De Finca, Vino De Pago, D.O.Ca., D.O., Vino De Calidad Con Indicación Geográfica (I.G.), Indicación, Geográfica Vinedos De Espana, Vino De La Tierra (V.T.), Vino De Mesa